Régen szinte minden kertben volt legalább egy diófa, amit nagyszülők, dédszülők vagy talán ükszülők ültettek. Elhagyott kerteknél, gyümölcsösök, utak mentén még ma is sok helyen
felfedezhető egy-egy diófa.
 |
| kép forrása: http://dioskonyv.bionuss.eu/10-07/1.htm |
Nem csak a termése miatt szerették/szeretik az emberek,
hanem árnyékot adó koronája miatt is. A diófának azonban káros hatása is lehet
környezetében élő más növényekre nézve, amit a szakemberek úgy hívnak: allelopátia.
Az allelopátia egyes növények más növényeket károsító
hatását jelenti. Két ógörög szó összevonása: allenon (egyik a másiknak) és
pathosz (szenved).
Az egyes élőlények,
így a növények között is folyamatos harc dúl a kedvezőbb létfeltételekért.
Ebben a harcban a diófa legfőbb fegyvere a juglon. A juglon gátolja a növények
nagy részének csírázását, légzését, a víz és tápanyagok felvételét, a növény
alapvető fejlődését. Életműködésükre már igen kis mennyiségben is mérgező
hatással van.
A diófa leginkább a gyökereiből bocsát ki juglont, de a
levélzetről és az ágakról is mos az esővíz juglont a talajra. A lehullott zöld
dióburok és a lehullott diólomb bomlása során is szabadul a környezetbe juglon,
ami a talajban pl. a talajvízzel terjed is. A juglon a talajból kerül a
károsodó növényekbe, azok gyökere szívja fel.
Az érzékeny növények juglonmérgezési tünetei (külön-külön
vagy együttesen) a következők lehetnek:
- Növekedésük csökken
- A levelek sárgulnak, barnulnak, csavarodnak
- A növények hervadnak, vagy csak egy részük, vagy az egész
- Idővel elpusztulnak
- Vízszállító szöveteik elszíneződnek
Azonban ez csak az egyik hatása a diófának. Az emberre
gyakorolt hatása lényegesen kedvezőbb, mi több nagyon sokoldalúan
felhasználható gyógy szer.
A régiek nem véletlen tisztelték, hiszen nem csak termése,
hanem levele is igazi elixírnek számított.
A diófa friss leveleit gyűjtjük júniusban, a zöld diót
június közepén, a zöld dió burkát közvetlenül az érés előtt mielőtt megbarnul,
az érett termést pedig szeptemberben. Minden része kedvező élettani hatású:
Diólevél:
- A diólevélből főzött tea igen hatásos szer emésztési zavarok, így székrekedés, étvágytalanság esetén, továbbá nagyszerű vértisztító.
- Eredményesen alkalmazhatjuk cukorbetegség és sárgaság ellen is.
- A diólevél főzete, fürdő vízbe keverve igen hatásos minden görvélykóros és angolkóros megbetegedés, csontszú és csontritkulás, valamint gennyes körömgyulladás ellen. Tejkiütés, fej-koszmó, és rüh esetén zöld dió levelének főzetével mossuk le az érintett helyeket, az eredmény hamarosan megmutatkozik! Az ilyen főzettél történő lemosások, illetve fürdők pattanások, gennyes kiütések, lábizzadás és fehérfolyás esetén is segítenek.
- Szájpenész-, a fogíny, a torok és a gége megbetegedésekor öblögessünk vele.
- Erős hajhullásnál is használhatjuk, alaposan dörzsöljük be vele a fejbőrt.
Teakészítés: 1 púpozott
teáskanál apróra vágott diólevelet 1 liter forró vízzel leöntünk, rövid ideig
állni hagyjuk.
Adalék fürdővízhez és
lemosáshoz: teljes fürdőhöz 100 gramm, lemosáshoz egy púpozott teáskanálnyi
összeaprított levelet veszünk 1 liter vízzel. Erős főzethez dupla mennyiséget veszünk.
Zöld-dió:
- A zöld-dióból kiváló diólikőr készíthető, amely tisztíja a vért és erősíti a gyomrot
- tisztítja a májat, a gyomrot és a vért
- megszünteti a gyomorgyengeséget és a bélpangást
- Ezenkívül egészen kiváló szer sűrűvérűség ellen.
Tavaly készítettünk először mi is zöld-dió likőrt Maria
Treben receptje alapján:
- körülbelül húsz darab, négyfelé vágott zöld dióval megtöltünk egy széles szájú üveget, leöntjük 1 liter gabonapálinkával, úgy hogy 2-3 ujjnyira ellepje a diót.
- Az üveget jól lezárva 2-4 hétig a napon vagy más meleg helyen tartjuk.
- Utána leszűrjük és palackokba töltjük. Szükség szerint egy-egy tele kávéskanállal fogyasztunk belőle.
- Ízletes diólikőrhöz jutunk, ha a zöld diót 2-3 szegfűszeggel, 1 fahéjjal, egy kis darab vaníliával és egy fél narancs héjával ízesítjük. 1 liter vízben megfőzünk 500 gramm cukrot és ezt lehűtve hozzáöntjük a leszűrt dióeszenciához (Forrás:Maria Treben - Egészség Isten patikájából)
