Tudnivaló(in)k a somról

Vadon termő gyümölcslekvárjaink közül most a sommal szeretnénk foglalkozni. Sokan ismerik, de mégis keveset tudnak róla, pedig egy nagyon finom, és élettanilag is hasznos gyümölcs.

A som őshonos növényünk, de érdekes módon mégsem él meg mindenütt. A régi helység és családneveink (Som, Somló, Somos…stb. ) is azt igazolják, hogy valaha sokkal nagyobb becsben tartották ezt a gyümölcsöt, mint mostanában. A Somogy megyében található Som község, de még Somogy megye is róla kapta a nevét.

Rendkívül változatos színben és formában is, van belőle sárga, piros, bordó, lila, hosszúkás, körte-alakú, szilva alakú…stb. A fája igen kemény, így nagyon jó minőségű szerszámnyelet lehet belőle készíteni, vagy akár kényelmes sétabotot. A gyümölcse hasonló, mint a cseresznye, csak oválisabb alakú. Egy nagy kemény csontmagja van.

Bár sok helyen azt említik, hogy a gyümölcsét meg kell, hogy csípje a dér, hogy finom édes legyen, de szerintem, aki ezt írta még sosem szedett somot. (Vagy legalábbis nem azt a faját, ami felénk terem...)

Az érett somhoz ugyanis nem könnyű hozzájutni, mert amíg a fán fent van, addig nem teljesen érett, amikor meg megérik a legkisebb ágmozgásra, ütésre is lehullik, és a fa alól, a fűből összeszedni az esetlegesen szétlapult gyümölcsöket, hát az nem egy könnyű feladat. De semmi esetre sem egy túl produktív tevékenység…:)

Szóval a mi tapasztalatunk az, hogy még a tökéletes érettség előtt, általában augusztus végén, vagy szeptember elején – ilyenkor ritkán vannak fagyok, ami megcsíphetné – kell naponta szemmel tartani, és amikor már bordóba hajló piros, de még nem mély bordó, leszedni, vagy lerázni a fáról. Nekünk ez a módszer vált be. Így sem egyszerű a feladat, de ezzel a módszerrel lehet hozzájutni akkora mennyiséghez, amiért már érdemes „összekoszolni” a lekvárfőző edényeket.

Margón kívül jegyzem meg, hogy szoktam ezt is emlegetni a vásárlóknak, mikor megkérdezik, hogy miért ilyen drága a lekvárja……hát, tessék kérem egyszer eljönni velünk somot szedni és mindjárt átértékelődik a helyzet….:)

Tavaly telepítettünk egy pár facsemetét, reméljük mielőbb termőre fordulnak és akkor a fák alá kifeszített hálóval fogjuk megakadályozni, hogy egy szem is kárba vesszen ebből a finom, és sajnos már ritka gyümölcsből.

A som lekvárt mi főzve, passzírozva készítjük az eltarthatóság miatt, de nagymamáink ismerték a hidegen, cukorral kikevert verziót is. Általában lekvárt készítenek belőle, ami – persze cukortól függően – enyhén fanyar, savanykás, de mi szörpöt is csinálunk. A som szörpje sűrűbb és rostosabb, mint általában a többi gyümölcsszörpjeink. Ugyanis a som nem egy nagyon lédús gyümölcs, így elég nehéz kinyerni a levét. Így először gyümölcspép készül belőle, hasonlóan a lekvárhoz, majd ez kerül felhígításra.  Ezt igazából, a Magyar Élelmiszer Könyv szerint gyümölcslének kellene hívnunk, nem is szörpnek….

Korábbi receptek alapján készíthető belőle a lekváron kívül még kompót, bor, pálinka, de még ecetes lében is tartósítható.

Reméljük, hogy egyszer megérjük azt, hogy annyi somunk lesz, hogy még pálinkát is tudunk majd belőle főzetni….sajnos még nem ez a helyzet.

További érdekes recepteket és izgalmas tudnivalókat szedett össze Erdőkóstoló az alábbi blog-bejegyzésében.

Nem szokványos gyümölcs, a naspolya

Folyamatosan készítjük az idei év utolsó előtti lekvárját, a naspolya lekvárt.

A naspolyát nagyon kevesen ismerik, mert nem egy szokványos gyümölcs. Későn is érik, és leszedve a fáról még nem fogyasztható. A naspolyát ősz végén, tél elején szoktuk leszedni és fűtetlen szobában még utóérlelni. November végére, december elejére egy kicsit szottyos lesz, olyan,mintha tönkrement volna, de nem, mert akkor jó igazán...:)
Nem egy szép és gusztusos gyümölcs, viszont nagyon tápláló és a lekvárja is nagyon finom.
Fáját ill. inkább bokrát (mert inkább elágazó bokor, mint fa) díszként is szokták ültetni, mert nagyon szép formájú és főleg virágzáskor nagyon dekoratív.

Érett és nem érett gyümölcs

A virágzó fa

A gyümölcsöt érlelő fa

A megérett gyümölcs

Érett gyümölcs közelről...nem annyira szép, ugye?!....:)

Mi nagyon szeretjük a naspolyát és egyik különlegességünk is, mert a tavalyi évben ezzel a lekvárral nyertük el a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védjegyét.

További érdekességek és információk a naspolyáról itt.

Az elmúlt egy év

Igen, elmúlt egy év, mióta nem írtunk ide a blogra. Ez persze nem azt jelenti, hogy semmi sem történt a házunk táján, sőt.....igazából azért hallgattunk,mert annyi minden történt, hogy a blogírás maradt a tennivalók sorának legvégére. 

Csak egy gyors összefoglaló, hogy mivel is töltöttük az elmúlt hónapokat:

- Az első és a legörömtelibb, hogy született Mamkának egy újabb kisunokája, Bertalan (ő az ötödik a sorban..:)

- A barnagi birtok felújítási munkálatai folyamatosan zajlottak és zajlanak még most is:  szigetelés, földmunka, gyógynövényes kert kialakítása, napelemek telepítése, fűtéskorszerűsítés, kerítésépítés, fatelepítés..stb. 

- Megkaptuk a Balatoni Nemzeti park védjegyét a levendula szörpünkre és a naspolya lekvárunkra. 

- Emellett elnyertük az Éltető Balaton-felvidékért Egyesület védjegyét is az összes termékünkre

- Folyamatosan nőtt a viszonteladóink száma

https://welovebudapest.com/2017/09/29/hazai-izek-es-rusztikus-baj-megnyilt-a-csendes-csemege/

- Reggeliző csomagot állítottunk össze a helyi és környékbeli vendégházak részére

- pályáztunk és hol nyertünk, hol nem

.

.

.

és még hosszan lehetne sorolni...

Ezek így leírva csak mondatok, de rengeteg tennivalót jelentettek/jelentenek az életben...ez némi magyarázatul szolgál a hallgatásra. 

Na de elég a magyarázkodásból, lássuk a jelent, hogy mivel is tértünk vissza most az információs világsztrádára?

Következő bejegyzésünkben bemutatjuk azokat a vadon termő gyümölcsöket, amikből nagyon finom lekvárokat készítettünk az idén. Vannak köztük már jól ismertek és vannak újdonságok is. 

A szörpkészítés rejtelmei vs. egészségtudatosság

Régóta nem írtunk már a blogra, mert az őszi kert is rengeteg tennivalót rejtett, de a minap egy nagyon jó cikket olvastunk, amit úgy gondoltuk, hogy mindenképpen meg kell osztani, hiszen minden egyes szavával egyetértünk. 

Sokszor kérdezik tőlünk is, hogy hogyan csináljuk a szörpöket, mennyi cukrot használunk, miért használunk egyáltalán cukrot és nem valamilyen egyéb édesítőszert...stb. 

Hát, igen, tény, hogy manapság az emberek egy része szeretné, ha a dolgok hagyományosak maradnának, úgy, ahogy a nagymamájuk készítette, de persze ne hizlaljon......nehéz ennek megfelelni, mert hát tudniillik, hogy a lekvár és a szörp mindig is cukorral készült, az volt, ami tartósította. Persze vannak már különféle egészségesebbnél-egészségesebb édesítőszerek, de higgyék el, hogy nem ugyanolyan az íze az édesítőszerrel készült lekvárnak, mint a cukrosnak. A gyümölcs igazi aromája a lekvárban a cukorral való házasságából születik meg. 

A szóban forgó cikket ide másolom:

A fenti címet nagyjából így tudnám összefoglalni: főzés és tartósítószer nélkül évekig eltartható szörp = mission impossible, azaz lehetetlen küldetés...

Éppen ezért van, hogy régóta készülök már megírni ezt a cikket. Sokan vagyunk, akik szeretjük a finom szörpöket, és valószínűleg a népszerűségüknek köszönhető, hogy az interneten található gasztroblogokban is igen sűrű vendégek a különböző szörpök, szirupok évről évre, legyenek azok akár virágokból, akár gyümölcsökből, akár bogyókból készítve. Az nagyon jó dolog, hogy ennyien foglalkoznak vele, hiszen így se szeri, se száma a recepteknek, mindenki megtalálhatja a hozzá illőt; cukrosat vagy édesítőszerest, főzöttet vagy hidegen készítettet, tartósítószerest, vagy éppen adalékanyagoktól menteset.

Ugyanakkor sajnos a gasztrobloggerek igen nagy hányada elég tájékozatlannak tűnik mindazok fényében, amiket leírnak (legalábbis a jó szándék arra vezérel, hogy inkább gondoljam róluk, hogy tájékozatlanok, mintsem azt, hogy szándoksan tévesztenek meg embereket), mert nagyon, de nagyon sok a téves információ. Szörpöt ugyanis lehet készíteni főzve, vagy főzés nélkül. A főzöttbe - ha jól csináljuk - nem kell tartósítószer, mert a hőkezelés tartósít is. A hidegen készültekbe azonban kell tartósítószer, hiszen anélkül nem fog elállni. Mondhat akárki, akármit, de mindenféle tartósítási eljárást mellőzve nem fog elállni, mert az ellent mondana a biológia törvényeinek.

Egy tehát biztos, hogy ha a szörpöt hosszabb ideig szeretnénk tárolni, akkor valamilyen módon meg kell gátolni benne a káros mikroorganizmusok elszaporodását. Ennek a következő módszerei vannak:

• Hőkezelés, azaz főzzük a szörpöt, majd forrón üvegekbe töltjük, lezárjuk, és úgy hagyjuk kihűlni. Ebben az esetben mire kihűl a szirup, az üvegben vákuum alakul ki, amely meggátolja a romlást. Azonban ilyenkor majdnem minden, az emberi egészségre jótékony hatású tulajdonsága elvész az alapanyagnak. Azért csak majdnem minden, mert az ásványi anyagok megmaradnak a hőkezelés után is, de az esetleges jótékony élő organizmusok elpusztulnak, a vitaminok nagy része pedig elbomlik. Ezen felül némely anyagok a hő hatására át is alakulnak, de ebbe most nem mennék bele, valamint hő hatására egyes színek megfakulnak, megváltoznak. De így adalékanyagoktól és tartósítószerektől teljesen mentes szörpöt kapunk, de ennek ára, hogy a későbbiekben csak és kizárólag élvezeti értéke lesz. Azonban az így készített szörp akár évekig is eláll bontatlanul. Felbontás után viszont már hűtőben kell tartani, mert akármennyi is a cukor benne, a szörp felszínén megjelenhet a penészgomba.
  
  
• Hidegen készítjük a szörpöt, és tartósítószerrel gátoljuk meg a romlást. Ebben az esetben a legtöbb vitamin megmarad benne, de ezek is csak egy ideig, mert az állásban szépen lassan lebomlanak (a zöldséges standon lévő zöldségek vitamintartalma is folyamatosan csökken az állás során még akkor is, ha hűtőben tárolják). Ugyanez igaz a színekre is. Eleinte az ilyen nyers szörpöknek gyönyörű színe van, de idővel azok megfakulnak. Azonban ha a szervezetre hasznos élő organizmusok voltak benne, azok elpusztulnak majd egyrészt a magas koncentrációjú cukor/édesítőszer miatt, másrészt az alkalmazott tartósítószer miatt, valamint folyamatosan vesznek oda az értékek a tárolás során is. Tehát minél tovább áll egy ilyen szörp, beltartalmi értéke annál inkább közelít a főzött szörpéhez, csak ebben még lesz tartósítószer is, ami akármelyiket is választjuk, nem lehet hasznos szervezetünk számára, hiszen arra találták ki, hogy megölje az élőt. Ettől tartósít. És bár kicsi koncentrációja nem öl meg minket, de úgy vélem, semmiképp sem való a szervezetünkbe. Ugyanakkor ezeket nem kell főzni, nem kell dunsztolni, és felbontás után sem kell feltétlenül hűtve tárolni. Ez a szörp is eláll akár évekig is.
  
  
• Nem főzzük, és nem teszünk bele tartósítószert sem, azonban elkészítéstől az elfogyasztásig hűtve tároljuk. Ebben az esetben szenved a legkevesebb kárt a beltartalom, de a sok cukor/édesítőszer itt sincs jó hatással a hasznos élő tartalomra. Ugyanakkor kétségtelenül ebben marad meg a legtöbb érték (természetesen az állás során ennek is folyamatosan csökken a beltartalmi értéke, míg végül pusztán élvezeti cikké avanzsál). De még mindig ez áll a legközelebb az alapanyag eredeti formájához/értékéhez. Sajnos azonban ennek ára a maximum néhány hetes eltarthatóság.

Ezek voltak a tények, akkor most jöjjenek a tévhitek, amelyek egy része már fentebb le lett írva:

• Sokszor olvasok olyat felkapott gasztro oldalakon vagy gasztroblogokban, hogy főzzük a szörpöt, de ne forraljuk fel teljesen, csak épp 80 fokra, mert így a vitaminok megmaradnak, de a káros mikroorganizmusok elpusztulnak, így végül teljes értékű szörpünk lesz. Ez nem teljesen fedi a valóságot, mert a vitaminok nagyobbik része már 30 fok fölött elkezd elbomlani, így a 80 fokra melegített szirupban egészen biztosan nem marad túl sok vitamin.A 80 fokra melegítés nem elegendő a tartósításhoz, mert bár ezen a hőmérsékleten elég sok mikróba elpusztul már, de közel sem mindegyik, így csak azt érjük el, hogy a 80 fok miatt kialakult vákuum egy darabig elegendő, de szépen lassan tönkremegy a szörp a spájzban. Éppen ezért szokott az ilyen receptekben megbújni a "a biztonság kedvéért tegyünk bele egy kis szalicilt vagy nátrium benzoátot" mondat. Semmit sem ér a 80 fokra melegítés.
  

  
  
• A sok cukor tartósít, így nem kell sem főzni, sem tartósítószert alkalmazni - olvasom sokszor ezt a téves infót is. Ezzel csak az a baj, hogy nem igaz, mert bár a magas cukor koncentráció > 60% már önmagában elegendő ahhoz, hogy a folyadékon belül ne maradjon életben semmi sem (se káros, se hasznos), de azt nem gátolja meg, hogy a szirup tetején megtelepedjen, majd elkezdjen szaporodni a penészgomba. Ettől lehet sokszor olvasni a panaszt a blogok alatt kommentben, hogy nekem megromlott, szürke/zöld foltok lettek a tetején, és dohos szaga/rossz íze lett. A cukor ehhez nem elég, ehhez még vagy kell hogy társuljon a hőkezelés, vagy ahelyett a tartósítószer.
  

  
  
• A másik nagyon gyakori téves infó, hogy ha nem főzzük a szörpöt, akkor megmarad a szép színe. Sajnos ez sem igaz, mert az állás során folyamatosan lebomlanak a szép színekért felelős pigmentek, és fakulni kezd. Ezt a folyamatot teljes mértékben megállítani nem lehet, azonban valamilyen sav hozzáadásával lelassíthatjuk. Ilyen sav lehet a citromsav, a borkősav, vagy akár természetesen a citrom leve. Ezzel még részben a főzött szörpök színe is megőrizhető, de ételfesték, vagy valamilyen más színezési eljárás híján biztosan nem lesz olyan élénk, mint nagyipari társaiké.
  

  
  
• A fentiek után már senki sem fog meglepődni azon, amikor azt mondom, hogy amikor a neves és ismert oldalakon, blogokban azt állítják, hogy a hidegen készült szörp egészséges, akkor az hatalmas nagy tévedés, és félrevezetés. Hogyan is lehetne egészséges, amiben ennyi a cukor? És ha nincs benne cukor akkor is, hogyan lehet egészséges az, amiben a rengeteg édesítőszer kiölte a hasznos anyagok nagy-nagy részét? Hogyan lehet egészséges az, amiben tartósítószer is van? Sehogy! El kéne engedni már engedni ezt a szálat és elfogadni, hogy a szörpöt nem az egészség megőrzése céljából fogyasztjuk, hanem azért, mert finom. A szörpöknek soha nem is volt, és nem is lesz semmilyen egészségmegőrző hatása - kivételt képeznek ez alól a különböző gyógynövényekből készült szirupok, de azokat sosem fogyasszuk hígítva, hanem kiskanállal magában -, a szörpöket csak és kizárólag élvezeti értékük miatt készítjük és fogyasztjuk.

Összegzésül: fogadjuk el a fent leírtakat, és tudjuk be, hogy nem lehet minden egészséges. Még akkor sem, ha a ma - mellesleg helyesen - annyira tudatos szemlélettel próbálunk élni. Mindig is lesznek olyan dolgok a világon, amelyeket nem egészségünkre, hanem inkább érzékszerveinkre gyakorolt hatása miatt fogyasztunk, és amíg meg tudjuk tartani a megfelelő arányokat, nincs is ezzel semmi baj. Szóval, ne akarjunk egészségbomba szörpöt készíteni, mert nem lehet.

Hogy akkor mégis mi a mi tanácsunk?

Inkább főzzük a szörpöt, mert akkor egyáltalán nem kell bele tartósítószer. A citromsavtól, borkősavtól ne féljünk, nem mérgezőek, de ha mégis idegenkedünk tőlük, akkor nagyjából három literenként egy fél citrom levével helyettesíthetjük és ezzel megőrizhetjük a színeket. Mindig tartsuk be a befőzés és a dunsztolás szabályait: tiszta eszközök, tiszta üvegek, legalább 10 perces főzés forralás után, majd azonnal tiszta üvegekbe töltés, új tetővel lezárás, majd dunsztolás. Így nem kell tartósítószer, és szinte biztosan évekig eláll majd a szörp - bár időközben veszíthet színéből. A legkevesebb kárt így okozzuk mind a szörpünknek, mind magunknak, mind pedig családunknak, ha évekre szeretnénk készíteni a szörpöket, szirupokat...

...ha pedig megelégszünk a maximum néhány hetes hűtőben történő eltarthatósággal, akkor ne is főzzük, csak nyomkodjuk ki az alapanyagot vízben, hagyjuk ázni egy napot, szűrjük le, édesítsük, majd palackozva mehet a hűtőbe.

De semmiképp se dőljünk be annak, aki azt ígéri, az ő módszerével főzés, dunsztolás és tartósítószerek nélkül évekig elálló gyönyörű színű maximálisan egészséges, vitalizáló szörpöt készíthetünk, mert erre nagyjából annyi a reális esély, mint a metró aluljáróban ötezerért aranyórát venni kéz alól számla nélkül...

Mindenkinek kellemes szörpkészítést kívánok! :-)

forrás: http://www.eztfaldfel.hu/2015/06/tenyek-es-tevhitek-szorpkeszitessel-kapcsolatban.html

Nemzeti parki termék védjegy

Örömmel értesültünk arról, hogy a Balaton Felvidéki Nemzeti Park megítélte naspolya lekvárunknak a nemzeti parki termék védjegyet, amelyre pályázatot nyújtottunk be.

A nemzeti parki termékre azok pályázhatnak, akik a park területén működő termelőként az itt megtermelt, vagy megtermett alapanyagokból, hagyományos eljárással készítik termékeiket.

Gondoltunk egyet Mamkával év elején és beneveztük a naspolya lekvárunkat. 

Nagyon örültünk, amikor megérkezett a pozitív bírálatról szóló értesítés és Mamka büszkén vette át Tihanyban a Levendula fesztivál keretei között az államtitkár úrtól a védjegyről szóló díszes oklevelet.

 

A védjegy logo hamarosan megjelenik az üvegen is, hogy büszkén hirdethessük a kiváló minőséget.

De nem pihenünk továbbra sem, mert újabb termékeket szeretnénk benevezni az idei pályázatra.  Reméljük hasonló szép sikereket fognak elérni azok is. 

Vadkár...:((((

Már a tavalyi évben is sokat szenvedtünk attól, hogy az elszaporodott vadállomány egyre közelebb merészkedik az ember lakta, ill. művelte területekhez, de az idén "feltették az i-re a pontot". 

Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy csopaki kertünket megdézsmálták a vaddisznók. Az összes tulipánhagymánkat kitúrták és felfalták, pedig nem egy-két szem volt, hiszen évtizedek óta neveljük már ott a növényeinket. 

Úgy látszik a nárcisz nem ízlett nekik, mert azt mind otthagyták...

Borzasztó....

 

Csak, hogy érthető legyen a kárunk, érdemes megnézni, hogy milyen is volt korábban az, amit most elveszítettünk. 



ui: mégiscsak szeretik a nárciszt is, mert második körben azt is felzabálták....:(

A SIRHA és finomságai

A múlt héten a SIRHA-Budapest Nemzetközi Élelmiszeripari kiállításon jártunk. Sok érdekességet láttunk az elektromos komposztálótól elkezdve a szuper éles szakácskésekig, volt ott minden mi szem-szájnak ingere.

Nagyon sok finomságot kóstoltunk a kiállítóknál és elégedetten jelentettük ki a nap végén, hogy van azért jó pár, igazán minőségi magyar élelmiszer és alapanyag, amit nyugodtan lehet mutogatni a nagyvilágnak.

Nem beszélve a világ legrangosabb szakácsversenyének, a Bocuse d'Or-nak az európai döntőjéről, ami éppen ott zajlott. Fantasztikus az a teljesítmény, amit a magyar csapat, élükön Széll Tamással nyújtott, ugyanis megnyerték a versenyt!!! Gratulálunk neki és nagyon büszkék vagyunk rá!

Íme, egy-két kép a jó falatokról, amiket kóstoltunk és az érdekességekről, amiket láttunk: