Egy kedves régi ismerősünk szólt, hogy van 5-6 mirabella szilva fája, amit az idén ki akar vágni és ha akarjuk szedjük le. Hát persze, hogy akartuk...
Rogyásig voltak a fák, így nemcsak lekvárba, szörpbe, hanem még pálinkának valónak is jutott belőle.
Hetekig mirabella lekvárt főztünk, érdekes variációkat hoztunk össze és izgalmas ízvilágokat alakítottunk ki. Sokszor nagy segítséget nyújtott Christine Ferber közelmúltban megszerzett könyve, ugyanis Franciaországban nagyon közkedvelt gyümölcs és lekváralapanyag a mirabella szilva, vagy ahogy ők hívják: mirabelle.
Készült sárga színű és piros színű lekvár is. Variáltuk kamillával, rozmaringgal, levendulával és fahéjas almával is.
A szörp esetében is újítást hajtottunk végre: bodzával kevertük össze, így lett a bodzából és szilvából a bodzila szörpünk, Mamka ötletes javaslatára.
Nagyon mostohaként kezeljük ezt a gyümölcsöt itt Magyarországon, pedig finom és jóízű termékeket ad. Magas a cukortartalma, így eleve kevesebb hozzáadott cukrot igényel akár lekvárnak, akár szörpnek főzzük meg, valamint nagyon jóízű pálinkát is ad.
A pálinkakészítés során sokan attól félnek, hogy mivel nem magvaváló nem lehet kimagozni, ami viszont hatással lehet a pálinka minőségére, de egy pár napos állás/erjedés után magától megválik a magoktól, amik leülepszenek a hordó aljára és szépen le lehet szűrni.
Sokszor látjuk az utak mentén, hogy rengeteg lehullott gyümölcs fekszik a fák alatt. Nekem ilyenkor mindig összefacsarodik a szívem, hogy miért pazarolunk ennyire?
Mennyi finomság készülhetne belőle, ha az emberek egy kicsit is vennék a fáradságot, hogy összeszedjék, vagy leszedjék a mirabella fa gyümölcseit.
A mirabella szilva élettani hatásairól, ill. magáról a gyümölcsről szóló érdekességekről honlapunkon lehet részletesebben olvasni.
Szia! Szörpöt milyen recept alapján készítetted? :)
VálaszTörlés