2018. január 23., kedd

Tudnivaló(in)k a somról

Vadon termő gyümölcslekvárjaink közül most a sommal szeretnénk foglalkozni. Sokan ismerik, de mégis keveset tudnak róla, pedig egy nagyon finom, és élettanilag is hasznos gyümölcs.

A som őshonos növényünk, de érdekes módon mégsem él meg mindenütt. A régi helység és családneveink (Som, Somló, Somos…stb. ) is azt igazolják, hogy valaha sokkal nagyobb becsben tartották ezt a gyümölcsöt, mint mostanában. A Somogy megyében található Som község, de még Somogy megye is róla kapta a nevét.

Rendkívül változatos színben és formában is, van belőle sárga, piros, bordó, lila, hosszúkás, körte-alakú, szilva alakú…stb. A fája igen kemény, így nagyon jó minőségű szerszámnyelet lehet belőle készíteni, vagy akár kényelmes sétabotot. A gyümölcse hasonló, mint a cseresznye, csak oválisabb alakú. Egy nagy kemény csontmagja van.


Bár sok helyen azt említik, hogy a gyümölcsét meg kell, hogy csípje a dér, hogy finom édes legyen, de szerintem, aki ezt írta még sosem szedett somot. (Vagy legalábbis nem azt a faját, ami felénk terem...)

Az érett somhoz ugyanis nem könnyű hozzájutni, mert amíg a fán fent van, addig nem teljesen érett, amikor meg megérik a legkisebb ágmozgásra, ütésre is lehullik, és a fa alól, a fűből összeszedni az esetlegesen szétlapult gyümölcsöket, hát az nem egy könnyű feladat. De semmi esetre sem egy túl produktív tevékenység…:)
Szóval a mi tapasztalatunk az, hogy még a tökéletes érettség előtt, általában augusztus végén, vagy szeptember elején – ilyenkor ritkán vannak fagyok, ami megcsíphetné – kell naponta szemmel tartani, és amikor már bordóba hajló piros, de még nem mély bordó, leszedni, vagy lerázni a fáról. Nekünk ez a módszer vált be. Így sem egyszerű a feladat, de ezzel a módszerrel lehet hozzájutni akkora mennyiséghez, amiért már érdemes „összekoszolni” a lekvárfőző edényeket.

Margón kívül jegyzem meg, hogy szoktam ezt is emlegetni a vásárlóknak, mikor megkérdezik, hogy miért ilyen drága a lekvárja……hát, tessék kérem egyszer eljönni velünk somot szedni és mindjárt átértékelődik a helyzet….:)

Tavaly telepítettünk egy pár facsemetét, reméljük mielőbb termőre fordulnak és akkor a fák alá kifeszített hálóval fogjuk megakadályozni, hogy egy szem is kárba vesszen ebből a finom, és sajnos már ritka gyümölcsből.


A som lekvárt mi főzve, passzírozva készítjük az eltarthatóság miatt, de nagymamáink ismerték a hidegen, cukorral kikevert verziót is. Általában lekvárt készítenek belőle, ami – persze cukortól függően – enyhén fanyar, savanykás, de mi szörpöt is csinálunk. A som szörpje sűrűbb és rostosabb, mint általában a többi gyümölcsszörpjeink. Ugyanis a som nem egy nagyon lédús gyümölcs, így elég nehéz kinyerni a levét. Így először gyümölcspép készül belőle, hasonlóan a lekvárhoz, majd ez kerül felhígításra.  Ezt igazából, a Magyar Élelmiszer Könyv szerint gyümölcslének kellene hívnunk, nem is szörpnek….



Korábbi receptek alapján készíthető belőle a lekváron kívül még kompót, bor, pálinka, de még ecetes lében is tartósítható.

Reméljük, hogy egyszer megérjük azt, hogy annyi somunk lesz, hogy még pálinkát is tudunk majd belőle főzetni….sajnos még nem ez a helyzet.

További érdekes recepteket és izgalmas tudnivalókat szedett össze Erdőkóstoló az alábbi blog-bejegyzésében.