Nem szoktunk ilyen hosszú időre elhallgatni, de az idei év egy kicsit másképp alakult, mint a korábbi évek.
Szerencsére ez csupa jót jelent, hiszen végre teljesült a régi vágyunk és magunk mögött hagyhattuk a nagyváros forgatagát, ugyanis bázisunkat a Balaton-felvidékre tettük át, ahol további területtel bővítettük a meglévő csopaki kertünket, ahol finomságainkhoz szükséges alapanyagainkat megtermeljük.
A választásunk Barnagra esett, egy 130 fős kis falura, amelynek mindössze egy utcája van. Sokan még a környező nagyvárosban sem tudják, hogy hol is van Barnag...:)
Ennek a piciny kis falunak megvan a maga varázsa. A gyönyörűen felújított régi parasztházakkal, a falut körülölelő tájakkal, kilátással a Kab-hegyre és nem mellékesen Európa egyik legérdekesebb kálváriájával, ami nem Krisztus, hanem Szűz Mária stációit mutatja be.
Itt még tiszta a levegő; még köszönnek az utcán az emberek egymásnak; még szinte érintetlen a természet; lovak legelnek a birtok végében; rókák és őzek látogatnak a kertbe; reggel 5-kor harangoznak először; kakas kukorékol, tehén bőg, tyúk kapirgál az út szélén; és ha ugat a kutya, kinéznek, hogy ki jár a kapu előtt. Itt nem zárja az ember a kocsiját, de még a háza ajtaját sem; házhoz jön a postahivatal és a szódás is, a polgármester mindenkit személyesen ismer... szóval más az életérzés, mint a nagyvárosban.
Persze nem akarjuk túlmisztifikálni ezt az érzést, hiszen az éremnek két oldala van és itt sincs kolbászból a kerítés: itt nem a szupermarketbe járunk vásárolni, hanem a falu egyetlen kicsiny boltjába, ahol reggel 7 óra után már nem biztos, hogy kap kenyeret az ember. Itt kocsi nélkül az ember elég "röghöz kötött" tud lenni; itt a hajnalok és éjszakák elég csípősek tudnak lenni; itt az ember maga hasogatja a fát, amivel begyújt a cserépkályhába; itt a természet mindenféle szerzeménye megtalálható a ház körül, legyen az akár bogár, akár kisebb-nagyobb rágcsáló....ilyenekkel az ember nem igazán találkozik a nagyvárosban. De a legfurcsább, hogy ebben a faluban nincs még kocsma sem....:)...így nem állnak bicajok a kocsma előtt és nem fekszenek enyhén vagy kissé jobban illuminált alakok az árokban. Nincsenek kocsmai verekedések, de még egy hangos szót is ritkán hall az ember.
Azonban mindezek ellenére, ha az ember egy piciny falut választ élete színhelyéül, akkor ezeket elfogadja, ezekkel megtanul együtt élni.
Persze nem ennyire elszigetelt a falu, hiszen 5-10 km-re már nagyobb falvak és Balatonfüred vagy Veszprém is elérhető, szóval ma már nincs annyira kirekesztve az ember, ha mégis egy "Isten háta mögötti" kis falvat választ lakóhelyéül.
Semmi sem tudja pótolni azt, mikor reggel felkel az ember, kinéz az ablakon és a szomszéd diófáján játszó madarakat látja. Vagy ahogy átsüt a napfény a fák ágai között, ahogy lassan száll fel az köd és bontakozik ki az őszi kert csodálatos fényében és pompájában.
Na, de nem is ragozom tovább, a lényeg, hogy az idei év a ház felújításáról és a berendezkedésről szólt és nem mellékesen közben nagy öröm is érte Mamkát, hiszen megszületett legifjabb unokája, Barnabás, aki immáron negyedik az unokák sorában.
A választásunk Barnagra esett, egy 130 fős kis falura, amelynek mindössze egy utcája van. Sokan még a környező nagyvárosban sem tudják, hogy hol is van Barnag...:)
Ennek a piciny kis falunak megvan a maga varázsa. A gyönyörűen felújított régi parasztházakkal, a falut körülölelő tájakkal, kilátással a Kab-hegyre és nem mellékesen Európa egyik legérdekesebb kálváriájával, ami nem Krisztus, hanem Szűz Mária stációit mutatja be.
Itt még tiszta a levegő; még köszönnek az utcán az emberek egymásnak; még szinte érintetlen a természet; lovak legelnek a birtok végében; rókák és őzek látogatnak a kertbe; reggel 5-kor harangoznak először; kakas kukorékol, tehén bőg, tyúk kapirgál az út szélén; és ha ugat a kutya, kinéznek, hogy ki jár a kapu előtt. Itt nem zárja az ember a kocsiját, de még a háza ajtaját sem; házhoz jön a postahivatal és a szódás is, a polgármester mindenkit személyesen ismer... szóval más az életérzés, mint a nagyvárosban.
Persze nem akarjuk túlmisztifikálni ezt az érzést, hiszen az éremnek két oldala van és itt sincs kolbászból a kerítés: itt nem a szupermarketbe járunk vásárolni, hanem a falu egyetlen kicsiny boltjába, ahol reggel 7 óra után már nem biztos, hogy kap kenyeret az ember. Itt kocsi nélkül az ember elég "röghöz kötött" tud lenni; itt a hajnalok és éjszakák elég csípősek tudnak lenni; itt az ember maga hasogatja a fát, amivel begyújt a cserépkályhába; itt a természet mindenféle szerzeménye megtalálható a ház körül, legyen az akár bogár, akár kisebb-nagyobb rágcsáló....ilyenekkel az ember nem igazán találkozik a nagyvárosban. De a legfurcsább, hogy ebben a faluban nincs még kocsma sem....:)...így nem állnak bicajok a kocsma előtt és nem fekszenek enyhén vagy kissé jobban illuminált alakok az árokban. Nincsenek kocsmai verekedések, de még egy hangos szót is ritkán hall az ember.
Azonban mindezek ellenére, ha az ember egy piciny falut választ élete színhelyéül, akkor ezeket elfogadja, ezekkel megtanul együtt élni.
Persze nem ennyire elszigetelt a falu, hiszen 5-10 km-re már nagyobb falvak és Balatonfüred vagy Veszprém is elérhető, szóval ma már nincs annyira kirekesztve az ember, ha mégis egy "Isten háta mögötti" kis falvat választ lakóhelyéül.
Semmi sem tudja pótolni azt, mikor reggel felkel az ember, kinéz az ablakon és a szomszéd diófáján játszó madarakat látja. Vagy ahogy átsüt a napfény a fák ágai között, ahogy lassan száll fel az köd és bontakozik ki az őszi kert csodálatos fényében és pompájában.
Na, de nem is ragozom tovább, a lényeg, hogy az idei év a ház felújításáról és a berendezkedésről szólt és nem mellékesen közben nagy öröm is érte Mamkát, hiszen megszületett legifjabb unokája, Barnabás, aki immáron negyedik az unokák sorában.
Ugyanakkor, ha "félgőzzel is", de tovább folyt a munka Mamka konyhájában és sorra készültek a kedvelt lekvárok és szörpök. Az idén újdonságokkal is előálltunk pl. csokis vilmoskörte lekvárral, karamellás alma lekvárral, som szörppel, csipkebogyó szörppel és folyamatosan készülnek még a finomságok legyen az akár hagyományos lekvár vagy szörp, vagy akár ínycsiklandozó újítás.
Bővült viszonteladónk köre, így már egyre több helyen találkozhattok a termékeinkkel. Legújabb partnerünk a Sonkapult Budapesten a Rumbach Sebestyén utcában.
Hamarosan beszámolunk az újdonságokról és megmutatjuk, hogy mivel készülünk az idei karácsonyra.
Hamarosan beszámolunk az újdonságokról és megmutatjuk, hogy mivel készülünk az idei karácsonyra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése