Február van, a kertészember már
nyugtalankodik, túl van már a vetésforgó megtervezésén, a különleges magok
beszerzésén és már indulna ki a kertbe, már kezdené a munkálatokat, hogy
mielőbb eredményét lássa munkájának, de az időjárás még türelemre inti.
Szerencsére már nem kell olyan
sokat várni, hiszen február közepe felé már el lehet kezdeni a metszést, a
hónap vége felé pedig - ha az időjárás is engedi - már bizonyos zöldségeknek
való ágyások kialakítását, szépen lassan vetését is.
Mit tehetünk még február folyamán
a kertben?
A fagymentes napokon elkezdhetjük
a faápolási munkálatokat: Az idősebb, kérgesebb fák felrepedt, elhalt kérgét
tisztítsuk meg kaparóval, vagy drótkefével, ugyanis a kéreg réseiben számos
kártevő áttelelhet, és tavasszal azonnal megkezdi fáink pusztítását. A kaparás
előtt terítsünk fóliát a fa alá, a lekapart kérget gyűjtsük össze és égessük el.
A fákon maradt száradt leveleket,
gyümölcsmúmiákat szedjük le és égessük el, mert ezek is melegágyai az áttelelő
kártevőknek.
Fagymentes napokon, ha a föld nem
fagyott, akkor el lehet már vetni a mákot, ill. a hónap végén már késői
velőborsót is.
A hónap közepén már
előkészíthetjük a paszternák, a borsó, a gyökérfélék és a retek ágyását. ezeket
a hónap végén, ha nem fagyott a talaj el is vethetjük.
A fokhagymát is dugdoshatjuk már a
hónap vége felé, ha arra alkalmas a talaj.
A legfontosabb februári munkálat azonban
mégiscsak a metszés.
A metszés során célszerű az alábbi
időrendi sorrendet követni:
1. almatermésűek
metszése
2. gyümölcsbokrok
metszése
3. díszfák,
díszcserjék metszése
4. csonthéjasok
metszése
Fontos, hogy jó és éles
szerszámokkal rendelkezzünk, hiszen a jó szerszám fél siker. Életlen ollóval ne
vágjunk neki a metszésnek, mert több kárt okozhatunk, mint hasznot.
Lássuk mire kell figyelni az almatermésűek metszésekor?
Az almatermésűek csoportjának
legismertebb képviselői az alma, a körte, a birs, és a naspolya. Mindannyian
jól tűrik a metszést és az ifjítást. A birs és a naspolya a termővessző csúcsán
lévő vegyes rügyből hozza a termést, ezért ezeket nem szabad visszametszeni,
csak ritkítani kell.
Mai ismereteink szerint ezeket a
fajokat a gutaütés kórokozói nem veszélyeztetik, így minél előbb el lehet, sőt
el is kell kezdeni a metszésüket, tekintve, hogy megjelent a hazai
ültetvényekben is az Erwinia amylovora baktérium, ami az almatermésűek
tűzelhalás betegségét okozza. Ez a kórokozó tavasszal, virágzáskor a
legvirulensebb, és ekkor fertőzi leginkább a fákat. Az almatermésűek fás metszését tehát a téli nyugalmi idő- szakban
végezzük el, és ne metsszük azokat tavasszal, amikor a fákban már megindult a
nedvkeringés. Télen csak azokon a napokon végezzünk metszést, amikor 0 °C
felett van a hőmérséklet, fagypont alatt ugyanis kezünkkel megfogva a fákat,
kárt okozunk azzal, hogy a szövetekben lévő nedvesség lokálisan felmelegszik,
majd újból lehűl.
A korona külső részein növő,
fiatalabb ágrészek mindig termékenyebbek az időseknél, így a törzshöz közeledve
fokozatosan egyre kisebb mértékű terméshozamra számíthatunk.
Az alma jellemző termőrészei:
- a dárda, ami 4-5 centiméter, vagy ennél rövidebb egyéves termőrész csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy,
 |
| dárda |
- sima termőnyárs 5-15 centiméter hosszú termővessző csúcsán szintén vegyes, vagy átmeneti rüggyel,
 |
| Sima termőnyárs |
- középhosszú termővessző 10-40 centiméter hosszú, fiatal, erős fákon találkozhatunk vele nagyobb számban, sokáig a fa termőrésze maradhat
- hosszú termővessző 40 centimétertől hosszabb, elsősorban jó erőben lévő, vagy erős metszett fákon találkozunk velük
 |
| Hosszú termővessző |
- dárdás termőgally egyéves termővesszőből kialakult két, vagy többéves termőrész, rajta sokszorosan elágazódott termőrügyeket találunk,
 |
| Dárdás termőgally |
- termőbog, vagy más néven termőkalács különös alakulású többéves termőrész,
 |
| Termőbog |
Az alma a legnagyobb alakgazdaságú
gyümölcsfajunk. Természetes koronaformája is nagyon változatos, szinte kimeríti
a lehetséges formákat.
Házikertekben legtöbbször kétféle almafa
koronaformával találkozhatunk, az egyik a katlan, a másik a sudaras koronaforma.
A vastag vesszőt nevelőt (Nyári
fontos, Húsvéti rozmaring), és a rövid ízközű hajtásokat hozók a metszést
kevésbé bírják, koronájuk néhány év alatt besűrűsödik, ezért ezeknek a metszése
főként a ritkításra szorítkozzon.
A hosszú ízközű, és vékony vesszőt
fejlesztők, mérsékelt növekedésük mellett (Jonathan) igénylik a metszést. A
középerős növekedésű Golden Delicious középerős, míg az erősen növő Starking
gyenge metszést igényel.
A metszés menete
- Először távolítsuk el a sérült, beteg, száraz hajtásokat. Betegségre utaló jel, ha a vessző ilyen furán fejlődik. Távolítsuk el.
2. Másodszor vágjuk ki a
vízhajtásokat.
 |
| Erős vízhajtás |
 |
| Gyenge vízhajtás |
3. Harmadik lépésben ritkítsuk meg a
fát.
Nehéz a ritkítás menetét szóban
megfogalmazni. Lényege, hogy egy ágon található hajtások közül a befelé, és a
függőlegesen felfelé törőket kell eltávolítani, ezek ugyanis konkurálhatnak a
főhajtással.
Másik ritkítási mód, amikor az ágból eredő legfelső hajtást, vagy
hajtásokat (attól függ, hogy milyen erős az ág, mennyi hajtás fejlődött rajta),
egyszerűen kivágjuk, ahogy azt a fenti képen is látni. Amennyiben nagyon sok
ilyen ág van, akkor néhányat tőből (az összes hajtásával együtt) is el kell
távolítani.
Törekedjünk
a rügy fölötti vágásnál. Amennyiben túl magasan vágunk, akkor a rügy feletti
szakasz elhal, elszárad.
 Egy jó helyen elmetszett (ággyűrűre, korábbi írásokban részletesen megtalálható) seb gyorsan gyógyul, idővel teljesen benövi a fa.  |
4. Negyedik
lépésben a középhosszú, és hosszú termővesszők csúcsát a metszés erősségének
megfelelő mértékben csípjük vissza. Gyenge metszésnél a felső 1/3-át, erős
metszésnél a 2/3-át, közepes metszésnél 50%-át távolítjuk el.
5. Ötödik ütemben tekintsük át a termőbogokat. Ha túl sok van belőle, túl sűrű tőlük a fa, akkor ritkítsuk ki őket.
Befejező lépésként nézzük át a fa
vastagabb ágait, a sebeket, sérüléseket tisztítsuk ki (éles késsel,
kacorkéssel, drótkefével), egészen az élő szövetekig, majd fasebkezelővel
kezeljük alaposan, a metszéskor keletkezett 1cm-nél nagyobb vágási felületek
szintén kezeljük fasebkezelővel.
Bármelyik időpontban metszünk is,
ne feledkezzünk meg a metsző eszközök rendszeres fertőtlenítéséről és a nagyobb
sebek gondos lezárásáról valamilyen sebzáró anyaggal. Ha az előbb leírt
szempontokat figyelembe vesszük munkánk során, sokat tettünk azért, hogy
gyümölcsfáink egészségek maradjanak és megfelelően fejlődjenek.
Források:
kertember-kerteszkedj.blogspot.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése