Az ezévi karácsonyfánk egy picit más volt, mint a korábbiak. Egy kicsit jobban a szívünkhöz nőtt, hiszen a saját magunk által nevelt fából lett végül a karácsony estét megkoronázó, csodás fenyőfa.
15 éve nevelgetünk egy szép kis fenyőfát a kert szélén, de sajnos elérkezett az idő, amikor elérte a villanyvezetéket és már lassan zavaró lehetett a szomszéd számára is, így meghoztuk a döntést: a fenyőt ki kell vágni.
De ha már kivágjuk, akkor végezze pályafutását szépen, fenyőhöz méltóan, azaz legyen belőle karácsonyfa.
December 22-én meg is érkeztünk a kertbe a motoros fűrésszel és egy óra múlva a fenyő már kidöntve, legallyazva feküdt a földön, karácsonyfánk pedig állt már a tartójában.
Csodás fenyőillat lengte be először a kocsit a hazafele úton, majd aztán a lakást....annak a fenyőnek az illata, ami a mi „gyermekünk”.
Kicsit sajnálkozva ugyan, de mégis egy picit nagyobb áhítattal álltunk alatta karácsonykor és gyönyörködtünk a karácsonyfa nyújtotta misztikus csodában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése