A cékla nem egy túl szép növény, viszont nagyon finom és nagyon egészséges. Mi főleg, savanyúságnak szeretjük, de sütve is ízletes, érdemes kipróbálni.
Az idén hónapról hónapra nőtt-növekedett szépen a cékla ágyásunk és már elég szép példányokat is találunk benne.
A múltkor elnézegettem a földből kikandikáló gumókat és hirtelen beugrott az az orosz népmese, amit gyermekként olvastunk/hallottunk....sőt talán még diafilmen is megnéztük.
Valahogy az jutott az eszembe a cékláról, hogy húzza apóka, húzza anyóka, húzza a lányuk, a fiúk, a kutyájuk, a macskájuk...
Kedves kis mese volt, érdemes újra felidézni:
Élt régen egy öregapó.
Folyton vetett, aratott.
Saját maga termelte meg
a betevő falatot.
Egyszer apó répán kívül
más egyebet nem vetett.
“Lesz majd elég répánk télre…”
- már előre nevetett.
Úgy megnőtt az egyik répa:
lehagyta az öreget.
“Kihúzom és hazaviszem
amíg anyó tereget.”
Neki-nekiveselkedett,
ám a répa nem moccant!
“Hej, csak volnék fiatalabb…
Nem sikerül ,de bosszant!”
“Mama, gyere, húzzuk ketten!”
- javasolta apóka.
“Erősebb a répa nálunk!
Hogy csípné meg a csóka!”
Katyúsa az unokájuk
egy pokrócon szunyókált.
Ő is beállt, ám hiába
ráncigálta anyókát.
Megpróbálták négyen húzni:
apó, anyó, Katyúsa
s Kátya hosszú szoknyájába
kapaszkodott kutyusa.
Mindhiába erőlködtek:
beletört a bicskájuk.
Szerencsére arra sétált
Másenka a macskájuk.
Megfogta a kutyus farkát
anyó tarka cicája.
Megkérték, hogy ne sajnálja:
jó erősen cibálja!
Boldog volt a Mása cica:
kutya farkát rághatta!
De a répa meg se mozdult,
pedig apó rángatta…
“Hé te, egér, gyere gyorsan!
Kéne egy kis segítség!”
Jött az egér, attól félt csak:
ebédnek ne tekintsék…
Kifordult a répa végre,
ujjongott a társaság!
Alig várták mindannyian,
hogy a répát láthassák.
Mind ráestek egérkére,
mivel ő volt leghátul.
Csöpp lábára úgy ráléptek,
hogy azt hitte, megsántul.
Apó, anyó vén dereka
azóta is hasogat.
Mindenkinek jutott répa:
megtömték a hasukat.
Végezetül egy ötletes kép a meséhez.....:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése