Sokszor szembesültünk már azzal, hogy igazán rémisztő
szerzeményeket lehet találni a növény és állatvilágban, főleg, ha egy nagyítót
is a kezünkbe kaparintunk.
Hiszen ki ne ismerné a pókok, bogarak makró fotóját, amikor
felnagyítva láthatjuk, hogy milyen érdekesek – rémisztőek - bár van akinek
szépek ezek a kis élőlények.
kép forrása: http://photographyheat.com/eyes-of-the-bugs-macro-photography-by-shikhei-goh/
kép forrása: http://amazinganimalphotos.com/bugs-insects/most-amazing-and-rarely-seen-macro-photos-of-insects-and-bugs-in-beautiful-settings-210.html
Ez ütött szöget a fejembe, mikor tüzetesebben
megvizsgáltam a házunktól nem messze álló törökmogyoró fa termését.
Nem kellett sokáig néznem, hogy beugorjon az Alien című
filmeposz horrorisztikus jelenete, mikor a lények kikelnek a tojásból és gazdatestet
keresnek maguknak.
Úgy veszik körbe a kis csápok a török mogyoró termését, mint
ahogy az Alien tojások védik a kikelő félben lévő parazitákat.
Nem túl szép látvány így elsőre a törökmogyoró, viszont annál finomabb a magja, ha ki
tudjuk végre kapirgálni a „csápok” közül.
Hivatalosan mirigyszőrös kopáncsnak hívják ezt a csápformájú
kis képződményt, amiben a törökmogyoró rejtőzik.
Állítólag ha pár napig szárítjuk,
akkor magától kifordul a kupacsból, na de ki bír
napokat várni a zsákmányra??.....főleg úgy, hogy tudjuk, hogy a mókusok
is igazán kedvelik e termést, így vagy ők lesznek gyorsabbak, vagy mi....
Mi azon nyomban nekiugrottunk és kikaparásztuk a kupacsból...
Viszont a megtörése, na az valóban nem egyszerű dolog….és
főleg nem társasházba való foglalatosság, ahol a szomszéd a 3. darab után kitér
a hitéből, és ököllel veri vagy a falat, vagy az ajtónkat, hogy hagyjuk már abba.
Ugyanis nem adja könnyen magát a mag. Hegyes, kúpos formájú,
így nem lehet olyan szépen irányba igazítani, mint a diót, szóval legény legyen
a talpán, aki megküzd vele. Ráadásul a héja is elég vastag, azonban kárpótol az
eredmény, hiszen egy nagyon ízletes és nagyon egészséges magot kapunk.
Olajtartalma is magasabb, mint a közönséges mogyorónak és a zamata is jobb……ezt
tanúsíthatjuk.
A törökmogyoróról egyébként a Wikipédián és hasonló
internetes oldalakon azt lehet olvasni, hogy egy nagyon kedvelt parkfa,
szívesen ültetik a kertészek, mert egyrészt nem túl igényes, másrészt pedig nagyon
szép formájú fát nevel.
Valóban így van. A házunk mellett álló fa is csodaszép
formájú és kibírta jó pár generáció nyüstölését,
ahogy egymás után nőttek fel a környékbeli gyerekek.
A törökmogyoró a számára kedvező helyen akár a 200 évet is megélheti és
termőre is csak 20 év után fordul…..így türelmetlen kertészeknek nem ajánlott...
Romhány községben nyilvántartanak egy fát, amely mintegy 25
m korona átmérőjű, 20 m magasságú és közel 300 éves. A szájhagyomány úgy
tartja, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem az itteni kápolnától irányította
1710. január 22-én a Lókos mentén zajló ütközetet és ennek emlékére ültették a
török mogyorófát.
Több matuzsálemet is nyilván tartanak Magyarországon és a legtöbb természetvédelmi kategóriát is kapott. A törökmogyoró fája is nagyon értékes, rózsafa néven ismert és keresett bútorfa.
Egyszóval becsüljük meg a törökmogyoró fát, ha a közeli parkban vagy
erdőben ilyet találunk, egyrészt termése miatt, másrészt pedig azért, mert
lehet, hogy már évtizedekkel idősebb, mint mi és lehet, hogy még akkor is állni
fog, mikor mi már nem leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése