Sokféle néven ismerjük a citromfüvet: orvosi citromfű,
citromszagú melissza, méhfű, mézfű, igaz nádrafű, macskaméz, mézelke….de
mindegy, hogy milyen néven szólítjuk, hiszen mindegyiken imádnivaló.
Aki egyszer citromfüvet ültetett, az tudja, hogy kiirthatatlan
növény, viszont lebilincselő illata van, így nem tudunk rá haragudni akkor sem,
ha a kert minden részében fel-felbukkan…ott is, ahol nem feltétlenül
szeretnénk.
Az illatos levelű citromfű fűszer-és
gyógynövényként egyaránt ismert. A görögökön, rómaiakon kívül az arabok is
ismerték már. Dél-Európában a
görögök terjesztették el, Nyugat-Európába a Benedek-rendi szerzetesek vitték
át, majd a kolostorkertek lakója lett.
Paracelsus, a híres svájci orvos azt tartotta róla,
hogy meghosszabbítja életünket. Valóban, a világ legidősebb emberei közül
többen fogyasztják napi rendszerességgel a citromfű teáját. (A brit nemzetiségű
John Hussey, aki 116 évig élt, 50 éven keresztül citromfű teát ivott egy kevés
mézzel reggelire,
honfitársa, Glamorgan hercege, aki 108 évig élt, szintén naponta fogyasztotta).
Mi évek óta szárítjuk levelét teának, ami elsősorban idegerősítő és nyugtató hatásáról ismert. De
használható megfázás, influenza esetén is.
Az idén azonban nemcsak tea, hanem szörp is készült a citromfűből. A
készítése hasonló a mentáéhoz. A leveleket leforrázzuk, állni hagyjuk 24 órát,
majd cukorral felfőzzük és dunsztoljuk.
Finoman citromos, pikánsan savanykás ízű szörp…..nekem az egyik új kedvencem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése