2015. május 12., kedd

Orgona, szörpje és miegymás


"Rajtam tavaszi szelek orgonálnak, 
talán azért hívnak engem orgonának...."

(Várnai Zseni)



Tavaly nagy sikere volt az orgona szörpünknek, így nem volt kérdés, hogy az idén újra elkészítsük-e? 

Sokan csak az anyák napi virágként ismerik és kedvelik az orgonát, és kevesen tudják, hogy nagyon finom és kedvező élettani hatású szörpöt és zselét lehet belőle készíteni. 
Bár bevallom őszintén nem könnyű vele dolgozni, nekünk is okozott némi technológiai problémát kezdetekben, hogy hogyan őrizzük meg színét és illatát. 
Amennyire bájos virág, annyira finom, selymes szörpöt is ad. 

Nem igazi a tavasz, ha nem éreznénk illatát a májusi estéken. A magyar ember fejében a tavasz és az orgona összetartozó fogalom. 

Talán nincs is olyan kert, ahol ne lenne legalább egy bokor orgona. Jelenlétét természetesnek vesszük, annál is inkább, mert régen vadon is előfordult. 

Annak ellenére, hogy kb. 400 évvel ezelőtt fedezték fel a botanikusok, a kertészek csak jóval később kezdtek el vele foglalkozni, jóval később ismerték fel kivételes értékeit. Ám ezután rohamosan terjedni kezdett Európában. 


A földrajzi felfedezések annak idején lázba hozták a botanikusokat is, akik nagy igyekezettel kutattak új, addig ismeretlen növények után a világ minden táján. Ilyen indíttatástól hajtva bírta rá Mathioli, orvos és botanikus az 1550-es években az akkori Habsburg uralkodót arra, hogy utasítsa törökországi követét különleges növények beszerzésére. Így figyelt fel hát a követ Törökországban az orgonára. Először csak a virág gondosan megfestett képét juttatta el Bécsbe, majd a szultán udvarából visszatérve hozta magával az első töveket, amelyeket bécsi kertjében ültetett el. Ezek 1589 májusában virágoztak először. 

Az orgonán kívül még sok más virágot is köszönhetünk a törököknek, akik mindig is híresek voltak virágszeretetükről és valószínűleg egyik keleti kalandozásuk során gyűjtötték be az orgona töveket, ami aztán hamarosan közkedvelt növénnyé vált országukban. Ugyanis a májusi orgona bizonyíthatóan jellegzetesen balkáni növény. 

Az orgona kezdetben csak a főúri kerteket díszítette, majd közel 150 év után olvashatunk először utalásokat arra vonatkozóan, hogy már a "köznép" kertjében is megtalálható. 

Széleskörűen és általánosan csak a XIX. században, a biedermeier korban válik ismertté. A termesztésével először francia kertészek foglalkoztak. Rájöttek arra, hogy a természetes virágzási idő előtt mesterséges tenyészfeltételek között is szépen kivirágzik. Ettől kezdve termesztése és hajtatása a kertészek egyik legjövedelmezőbb tevékenysége lett. A nagy fellendülés hatására a nemesítők egyre több és egyre szebb fajtákat hoztak létre. Néhány évtized alatt a fehér, a kék, a lila különböző árnyalataiban telt és egyszerű virágú fajták tömegét állították elő. A kertekben így lettek egyre változatosabbak az orgonacsoportok színfoltjai. 


A közönséges vadorgona, a Syringa vulgaris L. tudományos nevét Linné svéd botanikustól kapta. 
A "syringa" görög eredetű szó, a syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. 

Az orgona régi, népies nevei a következők: spanyol bodza, borostyánfa, boroszlánfa, szelencefa, barustyán, harisnya, szelence, orgovány, fedelence, szentgyörgyi, lila, tengeri bodza, lilasz, indián mogyoró. 
A nevekből is kiolvasható, hogy az orgonát valami távoli országból származó idegen növénynek gondolták.

Ahogy már korábban is említettük az orgonának számos pozitív élettani hatása is van, ezért mi is felvettük termékpalettánkra az orgona szörpöt. 

Az orgona szörp készítése azonban nem olyan egyszerű, mint az a többi növény esetében történik. 
Először is le kell szedni az apró virágokat egyenként a szárról, hogy a zöld része ne kerülhessen bele a szörpbe, mert az megkeserítheti. Aki szedett már le orgonavirágot a száráról, az tudja, hogy ez csak kezdetben élvezetes, de elég gyorsan megunható feladat. 
Aki még nem próbálta, javaslom próbálja ki.....csak, hogy egy kicsit átérezze a kézműves termékek munkaigényét...

Ha leszedtük a virágokat, akkor forró vízben feloldott cukoroldattal öntjük le és egy éjszakán át állni hagyjuk, majd ezt követően leszűrjük és üvegezzük.

Az orgona szörpöt nem szabad főzni, mert a hő hatására elveszíti színét. Így persze nem is áll el olyan sokáig, mint hőkezelt társai, de talán nincs is rá szükség, mert ha megkóstolja a család, akkor elég gyorsan elfogy, főleg, ha jégkockákba zárt orgonavirágokkal is díszítjük a feltálalt frissítőt. 


Ha kedvet kaptatok az orgonaszörp megkóstolásához, akkor keressétek Mamka Lekváros boltjában, de vigyázat!...gyorsan fogy!


Források: http://www.balintgazda.hu/minden-heten-szuret/majus/orgona.html
Bercsek Péter: Az orgona