2015. február 9., hétfő

Februári munkálatok - almatermésűek metszése

Február van, a kertészember már nyugtalankodik, túl van már a vetésforgó megtervezésén, a különleges magok beszerzésén és már indulna ki a kertbe, már kezdené a munkálatokat, hogy mielőbb eredményét lássa munkájának, de az időjárás még türelemre inti.

Szerencsére már nem kell olyan sokat várni, hiszen február közepe felé már el lehet kezdeni a metszést, a hónap vége felé pedig - ha az időjárás is engedi - már bizonyos zöldségeknek való ágyások kialakítását, szépen lassan vetését is.

Mit tehetünk még február folyamán a kertben?

A fagymentes napokon elkezdhetjük a faápolási munkálatokat: Az idősebb, kérgesebb fák felrepedt, elhalt kérgét tisztítsuk meg kaparóval, vagy drótkefével, ugyanis a kéreg réseiben számos kártevő áttelelhet, és tavasszal azonnal megkezdi fáink pusztítását. A kaparás előtt terítsünk fóliát a fa alá, a lekapart kérget gyűjtsük össze és égessük el.   
A fákon maradt száradt leveleket, gyümölcsmúmiákat szedjük le és égessük el, mert ezek is melegágyai az áttelelő kártevőknek.

Fagymentes napokon, ha a föld nem fagyott, akkor el lehet már vetni a mákot, ill. a hónap végén már késői velőborsót is.

A hónap közepén már előkészíthetjük a paszternák, a borsó, a gyökérfélék és a retek ágyását. ezeket a hónap végén, ha nem fagyott a talaj el is vethetjük.
A fokhagymát is dugdoshatjuk már a hónap vége felé, ha arra alkalmas a talaj.

 A legfontosabb februári munkálat azonban mégiscsak a metszés.

A metszés során célszerű az alábbi időrendi sorrendet követni:
1.      almatermésűek metszése
2.      gyümölcsbokrok metszése
3.      díszfák, díszcserjék metszése
4.      csonthéjasok metszése

Fontos, hogy jó és éles szerszámokkal rendelkezzünk, hiszen a jó szerszám fél siker. Életlen ollóval ne vágjunk neki a metszésnek, mert több kárt okozhatunk, mint hasznot.

Lássuk mire kell figyelni az almatermésűek metszésekor?

Az almatermésűek csoportjának legismertebb képviselői az alma, a körte, a birs, és a naspolya. Mindannyian jól tűrik a metszést és az ifjítást. A birs és a naspolya a termővessző csúcsán lévő vegyes rügyből hozza a termést, ezért ezeket nem szabad visszametszeni, csak ritkítani kell.

Mai ismereteink szerint ezeket a fajokat a gutaütés kórokozói nem veszélyeztetik, így minél előbb el lehet, sőt el is kell kezdeni a metszésüket, tekintve, hogy megjelent a hazai ültetvényekben is az Erwinia amylovora baktérium, ami az almatermésűek tűzelhalás betegségét okozza. Ez a kórokozó tavasszal, virágzáskor a legvirulensebb, és ekkor fertőzi leginkább a fákat. Az almatermésűek fás metszését tehát a téli nyugalmi idő- szakban végezzük el, és ne metsszük azokat tavasszal, amikor a fákban már megindult a nedvkeringés. Télen csak azokon a napokon végezzünk metszést, amikor 0 °C felett van a hőmérséklet, fagypont alatt ugyanis kezünkkel megfogva a fákat, kárt okozunk azzal, hogy a szövetekben lévő nedvesség lokálisan felmelegszik, majd újból lehűl.

A korona külső részein növő, fiatalabb ágrészek mindig termékenyebbek az időseknél, így a törzshöz közeledve fokozatosan egyre kisebb mértékű terméshozamra számíthatunk.

Az alma jellemző termőrészei:
  • a dárda, ami 4-5 centiméter, vagy ennél rövidebb egyéves termőrész csúcsán vegyes, vagy átmeneti rügy, 
dárda
  • sima termőnyárs 5-15 centiméter hosszú termővessző csúcsán szintén vegyes, vagy átmeneti rüggyel,
Sima termőnyárs
  • középhosszú termővessző 10-40 centiméter hosszú, fiatal, erős fákon találkozhatunk vele nagyobb számban, sokáig a fa termőrésze maradhat
  • hosszú termővessző 40 centimétertől hosszabb, elsősorban jó erőben lévő, vagy erős metszett fákon találkozunk velük
Hosszú termővessző
  • dárdás termőgally egyéves termővesszőből kialakult két, vagy többéves termőrész, rajta sokszorosan elágazódott termőrügyeket találunk,
Dárdás termőgally
  • termőbog, vagy más néven termőkalács különös alakulású többéves termőrész,
Termőbog

Az alma a legnagyobb alakgazdaságú gyümölcsfajunk. Természetes koronaformája is nagyon változatos, szinte kimeríti a lehetséges formákat.

Házikertekben legtöbbször kétféle almafa koronaformával találkozhatunk, az egyik a katlan, a másik a sudaras koronaforma.

A vastag vesszőt nevelőt (Nyári fontos, Húsvéti rozmaring), és a rövid ízközű hajtásokat hozók a metszést kevésbé bírják, koronájuk néhány év alatt besűrűsödik, ezért ezeknek a metszése főként a ritkításra szorítkozzon.

A hosszú ízközű, és vékony vesszőt fejlesztők, mérsékelt növekedésük mellett (Jonathan) igénylik a metszést. A középerős növekedésű Golden Delicious középerős, míg az erősen növő Starking gyenge metszést igényel.

A metszés menete

  1. Először távolítsuk el a sérült, beteg, száraz hajtásokat. Betegségre utaló jel, ha a vessző ilyen furán fejlődik. Távolítsuk el.

Rettegett betegség a tűzelhalás jelei a téli vesszőn. Kunkori visszagörbülés.


 2. Másodszor vágjuk ki a vízhajtásokat.

Erős vízhajtás
Gyenge vízhajtás
  
  3. Harmadik lépésben ritkítsuk meg a fát. 



Nehéz a ritkítás menetét szóban megfogalmazni. Lényege, hogy egy ágon található hajtások közül a befelé, és a függőlegesen felfelé törőket kell eltávolítani, ezek ugyanis konkurálhatnak a főhajtással. 





Másik ritkítási mód, amikor az ágból eredő legfelső hajtást, vagy hajtásokat (attól függ, hogy milyen erős az ág, mennyi hajtás fejlődött rajta), egyszerűen kivágjuk, ahogy azt a fenti képen is látni. Amennyiben nagyon sok ilyen ág van, akkor néhányat tőből (az összes hajtásával együtt) is el kell távolítani.



Törekedjünk a rügy fölötti vágásnál. Amennyiben túl magasan vágunk, akkor a rügy feletti szakasz elhal, elszárad.

Egy jó helyen elmetszett (ággyűrűre, korábbi írásokban részletesen megtalálható) seb gyorsan gyógyul, idővel teljesen benövi a fa.

4. Negyedik lépésben a középhosszú, és hosszú termővesszők csúcsát a metszés erősségének megfelelő mértékben csípjük vissza. Gyenge metszésnél a felső 1/3-át, erős metszésnél a 2/3-át, közepes metszésnél 50%-át távolítjuk el.


5. Ötödik ütemben tekintsük át a termőbogokat. Ha túl sok van belőle, túl sűrű tőlük a fa, akkor ritkítsuk ki őket.




Befejező lépésként nézzük át a fa vastagabb ágait, a sebeket, sérüléseket tisztítsuk ki (éles késsel, kacorkéssel, drótkefével), egészen az élő szövetekig, majd fasebkezelővel kezeljük alaposan, a metszéskor keletkezett 1cm-nél nagyobb vágási felületek szintén kezeljük fasebkezelővel.
Bármelyik időpontban metszünk is, ne feledkezzünk meg a metsző eszközök rendszeres fertőtlenítéséről és a nagyobb sebek gondos lezárásáról valamilyen sebzáró anyaggal. Ha az előbb leírt szempontokat figyelembe vesszük munkánk során, sokat tettünk azért, hogy gyümölcsfáink egészségek maradjanak és megfelelően fejlődjenek.



Források:
kertember-kerteszkedj.blogspot.com