2014. október 29., szerda

Veszteségünk

Sajnos az idei év bőven hozott kártevőt a kertben. Olyanokkal is találkoztunk, amelyekre az elmúlt időszakban nem volt példa. Így eshetett meg, hogy a több, mint 10 éve nevelgetett bukszus vagy más néven puszpáng bokrainkat a selyemfényű puszpángmoly hernyói nem egészen egy hét alatt elpusztították.





Mire észrevettük a hernyókat már késő volt….hiábavaló lett volna a vegyszeres növényvédelem  - aminek hívei sem vagyunk igazán….totálisan megsemmisítették kis bokrainkat, amik így sajnos a tűzrakáson végzik pályafutásukat….:(

A selyemfényű puszpángmoly Ázsiában őshonos, onnan hurcolták be Európába és 2011-ben hazánkban is megjelent ez a meglehetősen invazív (erőszakosan terjedő) kártevő. 
A legnagyobb károkat Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyében okozta, de fertőzött már a Balaton szinte teljes területe, Budapest környéke is és már az ország keleti felében is jelentkeztek a kártevők. 
A selyemfényű puszpángmoly igen gyorsan szaporodik, a megfigyelések alapján eredeti élőhelyén öt generációja is kifejlődhet évente. A szakemberek szerint az eddigi európai tapasztalatok azt mutatják, hogy kontinensünkön három nemzedékkel szaporodik, vagyis egy év leforgása alatt három teljes pete-lárva-báb-kifejlett rovar (imágó) generáció fejlődik ki.
A nőstény molylepke a levelek fonákjára rakja le csomókban petéit. Ezekből fejlődnek ki a körülbelül négy centiméter hosszúságú hernyók, amelyek sárgászöld alapszínükről, jellegzetes fekete és világossárga sávozásukról, valamint fekete pöttyeikről könnyedén felismerhetők. Ugyancsak a megkülönböztetést segítik a fekete pöttyökből kiálló fehér szőrcsomók.


A selyemfényű puszpángmoly oligofág rovar, ami azt jelenti, hogy csak néhány meghatározott növényfélét (jelen esetben több különböző bukszusfajt) fogyaszt. Magyarországon kizárólag az örökzöld puszpánggal (Buxus sempervirens) táplálkozik.
A hernyók eleinte csupán az egyik oldalról finoman „hámozgatva” rágják le a levél szöveteit, később azonban a teljes levelet elfogyasztják. Erős fertőzöttség esetén valódi tarrágást végezhetnek, ilyenkor a szárak és a levélnyelek kivételével szinte semmi nem marad a növényen. A hernyók a levelekből jellegzetes, laza szövedéket készítenek, ezekben történik a bebábozódás, és innen repülnek ki a kifejlett rovarok.
Természetes ellenségek hiányában az egyetlen remény a kártevők megfékezésére a védekezés. A selyemfényű puszpángmolyokkal egyrészt a fertőzött hajtások eltávolításával és megsemmisítésével, másrészt lombfogyasztó hernyók elleni rovarölőkkel lehet felvenni a harcot. 

Sajnos nagyon sok hasonló cikket láttam a neten, ugyanilyen tapasztalatokat és károkat írtak le mások, is országszerte. Egy fórumon valakinek a 30 éve telepített sövényét pusztította el hasonló módon kb. egy hét alatt. Nagyon nem irigylem érte szegény kertész társat….iszonyatosan rossz látni hogy megy veszendőbe évtizedek munkája….:(

Valószínűleg állandósulni fog a küzdelem a puszpángmollyal, mert rohamosan terjed az országban. Az olyan térségekben, ahol a kártevő már általánosan elterjedt, nagyon nehéz vele felvenni a harcot. A károsított buxusok ki fognak ugyan valamennyire hajtani, de a későbbiekben újra megismételt (és jól időzített!) permetezések nélkül néhány éven belül elpusztulnak. Nem kizárt tehát, hogy dönteni kell az éveken át tartó folyamatos küzdelem (permetezések) vagy a buxusok helyett más örökzöld cserje ültetése között. 


Öröm az ürömben - ha lehet így fogalmazni - hogy a puszpángmoly csak a Buxus fajokat és fajtákat veszélyezteti...