2014. június 3., kedd

A borsóról...egy picit másképpen

Beérett az első borsótermésünk és nagyon meg vagyunk elégedve vele. Szép nagy hüvelyű, húsos, roppanós terméseink lettek.



A meleg megérkezése miatt beindult a borsószedő-gépezet, nehogy megkeményedjen: az első 10 percben az ember nagyon élvezi, ahogy egymás után találja meg a nagyobbnál nagyobb, gusztusosabbnál gusztusosabb hüvelyeket. Majd újabb 10 perc elteltével már nem okoz olyan nagy izgalmat egy újabb hüvely megtalálása és az azt következő 10 perc eltelte után már átkozza az ember a napot, hogy ennyi borsót vetett. „mikor fogy már el” , „nem érzem már az ujjamat” , „ne hozzál már többet, nem akarom látni” és hasonló gondolatok cikáznak a fejekben...:)


De végül, mikor meglátjuk a teli kosarat/ládát, megelégedve dőlünk hátra, büszkén szemlélve az idei termést.

Majd a következő gondolat villan be: Te jó ég…..lemegy a nap mire ezt kiszemezzük…:)


A borsót mindenki ismeri, hiszen nagyon elterjedt zöldség hazánkban. A hobbikertészek is szeretik, mert egyszerűen, gyorsan sikereket érhetnek el vele.

Alapvetően nem nagyon igényes növény, így viszonylag könnyen termeszthető, de most nem elsősorban a termesztéséről szeretnék írni, hanem olyan érdekességekről, amit talán nem tudunk róla. Mindennapi táplálékunk, de vajon tudjuk-e honnan származik? Mikortól ismerjük, fogyasztjuk? Hányféle fajtáját termesztik a világon? Mi a különbség a cukorborsó és a velőborsó között? Miért is jó sok borsót enni?....stb....Ezeket szedtem össze érdekességképpen:
  • A borsónak két őshazája is lehetett: az egyik Afganisztán, a másik Abesszínia területe. Innen került mindkét faj a Földközi-tenger környékére, ahol a görögök és a rómaiak már fontos gazdasági növényként tartották nyilván, pásztorkölteményekben, füvészkönyvekben említik. 
  • Egyes szerzők a borsó termesztését a kőkorszakig visszavezetik, éppen a magyarországi aggteleki cseppkőbarlangban talált magvak vizsgálata alapján. Különböző leletekből arra lehet következtetni, hogy a borsótermesztés már a történelem előtti időkből való, és egyidős a gabonafélékével.
  • Ma ismert formájában a zöldborsó csak a XVI. században jelent meg Franciaországban, ahova egyébként Olaszországból került. Eleinte nyersen, éretlenül ették és csak XIV. Lajos, a Napkirály ideje alatt kezdtek kísérletezni vele az udvari szakácsok. A kertészek borsóültetvényeket gondoztak a Versailles-i kertben, a király pedig valósággal megszállottja lett ennek a kis zöldségnek, és egyre gyakrabban rendelt belőle különféle fogásokat.
  • A hollandok, majd az angolok fejlesztették ki a cukorborsó termesztését, amely az egész világon elterjedt.
  • Manapság a borsótermés csupán 5%-át fogyasztjuk frissen – a többit lefagyasztják vagy feldolgozzák.
  • A világ lakosságának élelmiszer-ellátása szempontjából a hüvelyes növények közül a szója mellett a borsónak és a babnak van a legnagyobb jelentősége.
  • Egy borsószem átlagban 0,1 és 0,36 grammot nyom.
  • Az első tasak fagyasztott borsót az 1920-as években adták el.
  • A világrekordot borsóevésben egy brit nő tartja, aki 1984-ben döntötte meg a csúcsot. 7175 borsószemet evett meg egy óra alatt.
  • Kínában a borsó levelei ínyencségnek számítanak.
  • A borsószemből kivont keményítőt a bioműanyag – zacskók, csomagolások – gyártásában, továbbá egészségügyi implantátumok, telefon borítólapok, textil rostok előállítására használják.
  • A cukorborsó nem ugyanaz, mint a nagyon zsengén szedett zöldborsó. Ugyan a zöldborsó fajához tartozik, mégis különbözik tőle amiatt, hogy hüvelyében nem található meg egy merev membrán, az ún. pergamen, amely a zöldborsó hüvelyét fogyasztásra alkalmatlanná teszi.
  • A következő borsófajták a legnépszerűbbek:
o  Cukorborsó - a hüvelye falán nem képződik kemény hártya, így a borsókat hüvellyel együtt is fogyaszthatjuk. Nálunk nem számottevő a termesztésük.
o   Kifejtőborsó – ez a kerek, nagy szemű borsó hidegtűrő, így korán vethető. A zöld szem cukortartalma rövid idő alatt keményítővé alakul át, gyorsan lisztessé válik, csak rövid ideig szedhető.
Velőborsómagja ráncos, horpadt, szabálytalan. A zöld szemben a cukortartalom lassan alakul át keményítővé. Jellemzője továbbá, hogy az érett mag is kevesebb keményítőt tartalmaz. A velőborsók nagy víz- és cukortartalmuk miatt hosszabb időn át zsengék maradnak, jobb minőségűek. Remek friss fogyasztásra és mélyhűtésre is.
o  Mange touta cukorborsó egyik fajtája, amit laposan fogyasztunk, azaz a borsók még éretlenek a hüvelyben. Ázsiai ételekhez alkalmazzuk, pl kínai ételekhez.
o   Feles borsó -  nem más, mint szárított zöldborsó
o   Az étkezési száraz borsók csoportjába azokat a kifejtő fajtákat soroljuk, amelyek könnyen hántolhatók, héjuk könnyen fölreped és leválik. Vannak zöld és sárga magvú hántolási fajták.

A borsót azért is szeretik a hobbikertészek, mert utána a talaj jó állapotban marad vissza, nitrogéntartalma gazdagodik. Rövid a tenyészideje és lekerülése után másodnövény termeszthető.


A borsó nemcsak a földnek, hanem az emberi szervezetnek is nagyon jót tesz, számos pozitív élettani hatással is rendelkezik:
  • Az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen szénhidrátot és fehérjét a zöld- és száraz borsó nagy mennyiségben tartalmazza. A zöld- és száraz borsó fehérjetartalma csaknem azonos a borjúhús, a csirkehús, a marhahús fehérjetartalmával.
  • Kalóriaértéke a burgonyáéval azonos, a fehérjetartalma azonban háromszor akkora.
  • Egy adag borsóban több a C-vitamin, mint két almában, és több fehérjét tartalmaz, mint egy egész tojás. 
  • A zöldborsó az egyik legmagasabb tápértékkel rendelkező zöldség. Magas szénhidrát tartalmú, és mivel serkenti az energiát termelő sejtek működését, így kimondottan alkalmas fáradtság leküzdésére. Továbbá magas B vitamin (B6, B3, B2,B1) C-vitamin, magnézium, kalcium és vas tartalma, így normalizálja a vérnyomást, serkenti az emésztést, segíti az izmokat, gyógyítja az érrendszeri betegségeket és megelőzheti a rákosodást.